Turistának lenni Dubaiban - 0. nap

Írta: R. Kelényi Angelika 2017. április 13., csütörtök 11:14
Értékelés:
(0 szavazat)

Úgy szálltam fel a repülőre, hogy annyit tudtam Dubairól, amennyit a felületes, trehány turista tud egy olyan országról, mely kívül esik a kultúrkörén és a tanulmányain. Vagyis elolvastam néhány cikket az életmódról, a történelméről, megnéztem a térképet, illetve számos fotót, és ezzel bele is süppedtem a sztereotípiák kényelmes babzsák fotelébe.

Azt gondoltam, oké, megnézem a csillogás csimborasszóját, a pofátlan gazdagságot, kicsit éhezek, mert valószínűleg egy éttermi kajára sem futja ebben a mesevilágban, majd hazatérek, szememben a felhőkarcolók üvegfelületei által visszatükrözött fénnyel, és kész. Ez is megvolt, járhattam volna akár a holdon is, tök mindegy, mert ez a hely, soha nem lesz az én helyem, hisz a valódi élményt csupán kívülről, nagy távolságból szemlélhettem. Barangoló típus vagyok, soha nem vonzott a csillogás, s míg a férjemet New York érdekli, addig engem a mediterrán kisfalu, vagy az ezer éves történelmet felmutató nagyváros.

Elképzeltem, hogy egy betonrengetegbe érkezem, ahol zöld felületet csak elvétve látok, s még a régi városrész is olyan lesz, mint egy mérnöki pontossággal megtervezett makett.

Bevallom, tévedtem, és nem. Bizonytalansággal vegyes kíváncsisággal utaztunk Dubaiba Erzsóval. Két nő, rendkívül gyenge angol nyelvtudással, nem sok pénzzel, csupán európai turistatapasztalattal. Akár két gyereket is kirakhattak volna valahol, nem sokkal voltunk tájékozottabbak és felkészültebbek. Az első napon, amely valójában a 0. napnak számít, hisz késő este érkeztünk meg, szívesebben ültem volna otthon, a nappalimban, sorozatot nézve, minthogy bármit is felfedezzek ebből az akkor még roppant taszítónak gondolt helyből. Fapadossal landoltunk Dubai DWC repterén, ahol azt vártuk, hogy amint kilépünk a terminálból, mellbe vág a meleg és a ragyogó, aranyba burkolt gazdagság.

Ehelyett egy kicsi, rendkívül sivár helyiségbe léptünk, ahol kilométeres sor fogadott bennünket, és néhány helyi lakos, akik szolgálatot teljesítettek az útlevélvizsgálatnál.

Épp arról társalogtunk várakozás közben, vajon mennyibe fog kerülni a taxink, amikor hátrafordult hozzánk egy fiatalnak már jóindulattal sem nevezhető, feltűnő, roppant passzos öltözéket, és rengeteg aranyat viselő nő, és beszédbe elegyedett velünk. Azt mondta, a neve Lulu, és megkérdezte, dolgozni érkeztünk-e Dubaiba. Majdnem felröhögtem, mert egyértelműen arra célzott… én meg negyvenhat évesen a legkevésbé sem hittem, hogy úgy nézek ki, de még a nálam több, mint tíz évvel fiatalabb Erzsó sem… Aztán megtudtuk tőle, hogy bármit is mondtak nekünk itthon, jól átvertek, mert a taxi rohadt drága, és idióták vagyunk, hogy nem kértünk a hotelünktől transzfert, a gatyánk rá fog menni az útra a szállodánkig. Ez a reptér ugyanis annyira kint van a városból, hogy legalább egy óra autókázás, mire beérünk. Hurrá. Ezen kívül minden veszett drága, és reméli, jó sok pénzt hoztunk.

Majd amikor kiderült számára, hogy írók vagyunk, felajánlotta a történeteit,

biztosított róla bennünket, hogy annyi szaftos sztorit tud, hogy több könyvet megtölthetünk vele.

Az útlevélvizsgálaton szerencsésen áthaladtunk, ami megnyugtatott, hisz otthon, a reptéren becsipogtam, és röntgen alá vettek. A mai napig sem tudjuk, mi csipogott rajtam. Kiérve az épületből hatalmas felfordulást láttunk. Mindenütt építkeztek, az emberek este kilenckor is dolgoztak, egyértelmű volt, hogy még nincs kész a DWC, és egyszer majd hatalmas, és csillogó lesz, legalábbis abból kiindulva, amit a fotókról a Dubai Nemzetközi Repülőtérről megtudhattunk. Nyilván nem adják alább. Nos, a taxi 150 dirhamba került, (egy dirham kb. 80 forint), ami valójában egy cseppet sem drágább, mint Budapesten, noha mi tényleg arra számítottunk, hogy jóval olcsóbb lesz, hisz akikkel beszéltem mind azt mondták, hogy minden sokba kerül, de a taxik nevetségesen alacsony áron szállítanak. Az olaj, ugye…

Az első sokkot azonban még csak nem is ez okozta, inkább az, hogy a sofőr rettenetesen rosszul beszélt angolul,

(nálunk is rosszabbul) illetve a környék, ahol kitett bennünket a legkevésbé sem tűnt fényűzőnek. Nemhogy csillogást nem láttunk, de még egy kósza felhőkarcolót sem, jóllehet sötét volt. Az utcán mindenütt gyűrött ruhás, sötét arcú férfiak trécseltek, cigarettáztak.

Közel s távol egyetlen nő sem járt arra.

Végül rájöttünk, hogy a taxis a hotel hátsó bejáratánál tett ki bennünket, úgyhogy a csomagjainkat cibálva megkerültük a háztömböt, és végül eljutottunk a valódi bejárathoz. Úgy nézett ki, mint a képen. Csak sokkal kisebb volt. Választásunk nem akadt este kilenckor, meg amúgy sem, tekintve, hogy foglalták a szállásunkat, ajándékba kaptuk az utazást a kiadónktól, (ajándék lónak ne nézd a fogát) úgyhogy bevonszoltuk magunkat a recepcióra, ahol némileg megnyugodtunk. Egyenruhás indiai fogadott bennünket, rendben volt a foglalásunk, legombolt rólunk 60 dirham idegenforgalmi adót (erre mindenki számítson, napi 15 dirham/fő), majd megkaptuk a kulcsot, sőt, egy londinert is, aki a nagy bőröndöt átvette tőlünk. És jobban beszélt angolul, mint a taxis. Bár, mivel mi viszont rosszul, ezt nehéz megítélni, mindenesetre megértettük egymást anélkül, hogy túl sokat pantomimeztünk volna.

A szobánk teljesen rendben volt,

ha nem számítjuk, hogy nem égett a fő világítás, csak az éjjeli lámpák, ez azonban sokkal kevésbé zavart, mint a felfedezés, hogy nincs wifi. Illetve volt, csak annyira gyenge, hogy egy-két viber üzenetre futotta, beszélgetést hiába próbáltunk kezdeményezni, nem engedte.

Nagyon éhesek voltunk, ezért úgy döntöttünk, megnézzük azt a kis boltot, melyet a szállodával szemközt láttunk, amikor megkerültük a tömböt.

Mivel egy ismerős azt mondta, ne ijedjünk meg a sötét arcoktól, senki nem fog bántani bennünket, bátran (nem) elindultunk bevásárolni.

Tudni kell, hogy nem dollárhegyekkel érkeztünk Dubaiba, és sejtettük, hogy egy szállodai vacsora nagyjából elvinné a kiruccanásra szánt pénzünk komoly hányadát, így elhatároztuk, hogy nem kajára költjük a vagyonunkat, inkább a látnivalókra és a bazárra spóroltunk. Ha éltetek büdös kis boltot! Fura szag terjengett, de nem a romlott étel szaga, hanem valami teljesen más, meghatározhatatlan, a levegővel eggyé vált bűz, és csak később jöttünk rá, hogy nem az ételek árasztják. Tény, hogy az utcán ácsorgó (itt is) férfiak pillantásra sem méltattak bennünket, sőt, úgy nézett ki, teljesen megszokott, hogy fél tizenegykor két turistanő császkál az utcán, számunkra mégis kalandszámba ment a bevásárlás. Az üzletben is indiaiak dolgoztak (eddig arab embert csak a reptéren láttunk, hivatalos személyként), és nagyon udvariasan köszöntek, majd hagyták, hogy bóklásszunk.

Úgy tűnt, ebben a boltban minden van, csak az nincs, amire szükségünk lenne.

Egy kis felvágott, májkrém, szép zöldség… Volt azonban szeletelt kenyér, tej, víz, sajt, és ezzel be is értük aznap estére. A zöldségek egy cseppet sem látszottak bizalomgerjesztőnek, a paradicsom ronda volt, rohadt, foltos, zöld, a többi terményt meg nem is ismertük, úgyhogy lemondtunk róluk. Azt sem tudtuk, melyik végüket kell megenni, egyben, vagy pucolva, szóval beszereztük az ismert kaját, és visszasasszéztunk a szállodába. Ahol diszkó kezdődött. Arra gondoltunk, még jó, hogy az ötödiken lakunk, így nem valószínű, hogy a zaj felér hozzánk. A nagydarab, jóképű néger kidobó ember kedvesen ránk mosolygott, és átengedett a lifthez, mi pedig szobánk félhomályos magányában elmajszolgattunk egy sajtos kenyeret, aztán megpróbáltunk aludni. Nem sikerült.

A szomszéd szobát ugyanis legalább hat indiai vagy pakisztáni fiatal férfiember vette ki,

és éjféltájban, a mulatozás hevétől ordítoztak a folyosón, majd később – a kukucskálón át figyeltem őket, mint az öregasszonyok a körfolyosós bérházakban – lelkesen szelfiztek az ajtónk előtt.Nem mondom, hogy nem néztem meg, ráfordítottam-e a zárat. Szinte semmit nem aludtunk. Nem a bulizó pasik miatt, ők hamar távoztak a diszkóba, sokkal inkább az időeltolódás okozta furcsa állapot nem hagyott pihenni bennünket. Ahogy egyébként a négy nap folyamán egyetlen éjszaka sem tudtunk hajnali három előtt elaludni. Pedig nem volt több szelfiző figura az ajtónk előtt.

Biztosan ismeritek az érzést, hogy másnap minden más.

Ami este borzalmasnak látszik, az a reggel fényében már nem tűnik olyan szörnyűnek, sőt, akár a szépséget is megláthatjuk benne. Az éjjel még megoldhatatlannak tűnő problémák reggelre meglepően könnyen rendezhetőnek látszanak. Ezért nem szabad egy esti gond miatt elkeseredni, mert tudvalévő, a hajnal nem csak fényt, de fordulatot, jó esetben pofonegyszerű kiutat hoz. Többnyire. Kedden érkeztünk, és szerdára már előre megbeszélt program várt bennünket a dubaiprogramok.com szervezésében.

Az előző nap tapasztalatai alapján semmi jóra nem számítottunk, noha ébredés után, amikor ellenőriztük a wifi-t, nyomban láttuk, hogy jókora változás állt be a rendszerben. Volt ugyanis. Mármint wifi. Méghozzá fullos, jóllehet telefonálni még mindig nem tudtunk vele (azt valahogy letiltották, bár nem tudom, hogy lehet), de minden más tökéletesen működött. Aztán észrevettük, hogy a hotel két palack vízzel, instant kávéval, teával, sőt, még vízforralóval is ellátott bennünket, Igaz, hogy az ablakon kinézve a szomszéd szálloda tűzfalát láttuk csupán, de a falon fény játszott, ebből arra következtettünk, hogy süt a nap. Bedobtunk két koffeinbombát, majd felöltözve lesétáltunk a lobbiba. A recepciós és a londiner nagy mosollyal kiáltott „hi”-t, és még integettek is.

Kibattyogtunk a hotel elé, hogy megvárjuk a programszervező kisbuszát.

Ragyogó napsütés és dög meleg fogadott bennünket, az utca pedig egy cseppet sem látszott olyan lepusztultnak, mint előző este. Kezdett jókedvünk kerekedni, amit csak tetézett az, amikor megérkezett a kocsi, kiszállt belőle egy vagány, fiatal nő, és magyarul ránk köszönt. Abban a pillanatban éreztük, hogy biztonságban vagyunk. Nem mintha előtte nem lettünk volna, ezt azonban mi nem tudtuk, csak később derült ki számunkra, hogy Dubaiban egy turistanő, akár egy szál magában sincs veszélyben. Semennyire sem.

Ketten pedig már csapat vagyunk...

A cikk tájékoztató jellegű, a megjelenése pillanatában fennálló aktuális helyzetet tükrözi, ezért az információ felhasználása előtt kérünk, tájékozódj hivatalos forrásból is.

Megjelent: 339 alkalommal Utoljára frissítve: 2017. április 13., csütörtök 11:55

Tetszett a cikk? Köszönjük, ha megosztod!

Kultúr

  • 1
  • 2

Életmód

  • 1

Sors

  • A

    A "szűz királynő" szüzessége

    Erzsébet királynő különleges géneket örökölt. Nem csak uralkodásra, de szüleit tekintve, szerelemre is született, hiszen a világ egyik legizgalmasabb romantikus történetének gyümölcseként kódolva volt a nagy érzelmekre. Apja, VIII. Henrik, anyja Boleyn Anna volt, aki miatt Anglia királya nemcsak saját, de országa hivatalos vallását is Bővebben
  • 1

Kereső

Kövess minket

Videók

Rövid hírek

  • Mádai Vivi lenyűgöző fotókon mutatja meg a sörözés nőies oldalát

    Az utóbbi időben valósággal ragyog Mádai Vivien, aki sikeres műsorvezetőként és családanyaként a nőiességét tekintve talán mostanra teljesedett ki a

    Bővebben
  • Nézd meg Victoria Swarovski 240 milliót érő menyasszonyi ruháját!

    Olyan esküvőt szervezett, amiről álmodni se mernénk. A 23 éves örökösnő, Olaszországban, Triesztben mondta ki a boldogító igent kedvesének, Werner

    Bővebben
  • Itt a nyár legújabb trendje!

    A fagyi smink a legújab nyári trend? Ha már teljesen kifogytunk az ötletekből, hogy mivel dobhatnánk fel nyári stílusunkat, akkor

    Bővebben
  • Íme pár érdekesség a ma 68 éves Meryl Streepről

    Nem túlzás azt állítani, hogy nincs erős, független nőket megjelenítő film Meryl Streep nélkül. Streep nem a botrányos magánéletéről híres,

    Bővebben
  • Sztáranyukák, akik 40 felett szültek

    Egyre több sztár vállal gyermeket 40 év felett is. A cikkben szereplő ismert nők nem hagyták, hogy biológiai órájuk beleszóljon

    Bővebben
  • Néhány apróság a ma 50 éves Nicole Kidman magánéletéből

    Nicole Kidman ma félszáz éves, ami természetesen nem látszik rajta. Miért is látszana, van az a botoxmennyiség... bár mostanában mintha

    Bővebben
  • Fehér Tibor lett a Reggeli új műsorvezetője

    Peller Anna és Lukács Miki váltótársat kapott. A sármos színész már alig várja, hogy új szerepkörben próbálhassa ki magát.

    Bővebben
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • Most népszerű

Facebook

Bulvár

  • 1
  • 2
  • 3

Szerelem

  • 1
  • 2
  • 3

Ezotéria

  • 1
  • 2
  • 3

Világ

  • 1
  • 2
  • 3

Gyerek

  • 1
  • 2
  • 3

Könyv

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.