A gyermeket leültetik egy kis székre, szétfeszítik a lábát és minden érzéstelenítés és higiénés szabály mellőzésével a klitoriszt és a szeméremajkakat eltávolítják, a vaginát bevarrják. Annyi rést hagynak, hogy a vizelet és a menstruációs váladék kiürülhessen. Ezután valami fekete kotyvalékkal bekenik a borzalmas sebet, a gyereket tetőtől talpig becsomagolják egy lepedőbe és lefektetik. Csak akkor viszik orvoshoz, ha az elvérzés veszélye áll fenn, vagyis, már nem tudnak vele mit kezdeni. Ezeknél a kislányoknál- gyakran férjhez menetel előtt álló fiatal nőknél is - késsel, zsilettel, törött üvegdarabbal végzik a beavatkozást, óriási fizikai fájdalmat, lelki törést okozva, örökre tönkretéve és megrövidítve az életüket. Gyakran halállal végződik a beavatkozás, vagy örökre megnyomorítják a nőket, mert mindenféle fertőzésnek, vérmérgezésnek, gyulladásnak, hegesedéseknek ki vannak téve. Az anyák és a lányaik közötti bizalom gyakran megrendül, ez fontos a férfiak számára, mert így a nők teljesen kiszolgáltatottak és a férfiak ellenőrzése alá kerülnek. Valószínű, hogy Afrikában a HIV vírus terjedését is elősegítette ennek a hagyománynak az elterjedtsége. A tudatlanság olyan mértékű ezekben az országokban, hogy a nők nem is tiltakoznak ellene, mert azt hiszik, ez a normális, és így válnak szülésre alkalmassá.
Ezeken a területeken sajnos az írástudatlanság a 65 %-ot is eléri. Az orvosok szerint a beavatkozás után ezeknek a szerencsétlen nőknek az életéből kimarad a szexuális gyönyör érzése. A kis és nagyajkak közötti Bartholin-mirigyek váladékot termelnek a közösülésnél. Ennek hiányában a hüvelybemenet száraz marad, az aktusnál a nő csak fájdalmat érez. Ezek a népek úgy gondolják, hogy a megcsonkított nők biztosan hűségesek lesznek az urukhoz, hiszen egyiküknek sem jelent örömet, gyönyört a fájdalom. A női szervezetek támadják ezt a kíméletlen beavatkozást, de a tiltakozás sorozat eddig nem sok eredménnyel járt.
Sajnos több európai országban például Sanyolországban is elvégzik a csiklóműtétet, mert több tízezer bevándorló érkezik az országba. A műtétre általában egy Afrikából érkező javasasszony lakásán kerül sor, nélkülözve minden egészségügyi előírást. Már törvény is született arra vonatkozóan, (Egyesült Királyságban, Katalóniában és több fejlett országban) miszerint ha kitudódik a tettük, elveszítheti a család a tartózkodási engedélyét. A hagyományhoz és a valláshoz való hűségük mégis nagyobb, mint a kitoloncolástól való félelmük. Az ősi szokások erősebbnek bizonyulnak a hatóságoknál. Több fiatal, európai országban élő megcsonkított nővel készítettek már riportot, akik a mai napig nem tudják feldolgozni, kiheverni ezt a borzalmas traumát. A férfi és nő nem egyenrangú társ, alárendelő viszonyban élnek. Hiányzik a beteljesült szerelem átérzése, ami az emberi lényekre jellemző.
