Ennek ellenére - bár nem tudjuk, hogy valójában hogy történt - a szultán örömmel üdvözölte a kislányát, így az anya is megnyugodott. Ez idáig nem is túl érdekes, vagy különös sztori, az viszont már sokkal izgalmasabb történet, hogy mi lett a lánnyal, akit először elutasított magától Hürrem.
Amint cseperedett,
Mihrimah beutazta az egész nagy Oszmán Birodalmat az apjával,
megszemlélte a meghódított a földeket, sőt, egy perzsa irodalmi alkotásban azt is leírták, hogy Batal nevű arab lován még csatában is részt vett Észak-Egyiptomban.
Mihirimah
17 évesen férjhez ment Rüstem pasához, Szulejmán akkori nagyvezíréhez. Nem csak az apjával működött együtt, de az anyjának is remek társa volt az intrikálásban. A szultánnal azonban különleges volt a kapcsolata,
Hürrem halála után tanácsadóként dolgozott mellette,
sőt, ő ambicionálta, hogy támadja meg a máltai lovagokat, még anyagilag is támogatta a háborút. Apja halála után mindent megtett, hogy Szelimet, az öccsét trónra segítse.
Törökországban hagyomány volt, hogy a Valide Sultan komoly összegekhez fért hozzá az állami költségvetésből, és mivel az öccse lett a szultán, a Valide Sultán hatalmával rendelkezett Mihrimar is. A gazdasági erőforrásokat használva a hercegnő gyakran finanszírozott nagy építészeti projekteket.
Mihirimah mecset
Apja főépítésze, Mimar Sinan segítette ebben, ő tervezte a mecseteket, mint például a Mihrimah nevét viselő mecsetet és az Ískele mecsetet is.
A legenda szerint az építész halálosan szerelmes volt a hercegnőbe,
ezért úgy építette meg a mecseteket, hogy a napéjegyenlőség napján, azaz március 21-én, Mihrimah feltételezett születésnapján, míg az egyik mögött lebukik a Nap, a másik fölött már emelkedik is a Hold.
Mihrimah 1578-ban halt meg Isztambulban. A szultán kikötötte, hogy a türbéjében a gyerekei közül csak a lányát helyezhetik majd el halála után, számára ő volt a legfontosabb életében és halálában is.