A 19. század előtt a pudingot textilben főzték, ennek köszönhető ábrázolásain gyakran kerek formája. A viktoriánus korban tésztáját gyakran gőz fölött sütötték, majd kicsomagolták a textilből, tányérra tették és fagyönggyel díszítették. A pudingot gyakran órákon át főzik (modern kuktákban rövidebb idő is elég), felszolgálás előtt pedig újra felmelegítik, és leöntik brandyvel, amit aztán meggyújtanak. Gyakran jár mellé vajból, cukorból és alkoholos italból készült sodó, tejszín, citromos krém vagy édesített besamelmártás. Néha kristálycukorral szórják meg, ami a háromszögletűre vágott szeleteken havas háztetőre vagy hegytetőre emlékeztet.

Történelem

A szilvapuding és a karácsony kapcsolata a középkori Angliába nyúlik vissza. Fennmaradt a római katolikus egyház dekrétuma, mely szerint „a pudingot a Szentháromság ünnepe utáni 25. vasárnap kell készíteni, 13 összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a 12 apostolt jelképezik, és minden családtagnak meg kell kevernie keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek utazásának tiszteletére. A korai szilvapuding-receptekben az ezekben a receptekben leírt számos összetevő és készítési módszer felbukkan. A szilvapuding receptje ezek bármelyikéből vagy ezek kombinációjából eredhetett, végleges formáját a viktoriánus korban érte el. A modern karácsonyi puding fő őse azonban valószínűleg a pottage néven ismert sűrű leves vagy főzelék, ami húsból és zöldségekből készült, és már a rómaiak idején ismert volt. Ennek összetevőit hosszú ideig főzték nagy kondérban, szárított gyümölcsökkel, cukorral és fűszerekkel.

A 15. században a szilvás pottage hús, zöldségek és gyümölcsök leveses keveréke volt, amit az étkezés elején szolgáltak fel. 1714-ben I. György király első, Angliában töltött karácsonyán kérte, hogy pudingot is szolgáljanak fel. Emiatt „pudingkirálynak” is nevezték. Ahogy a 18. században fejlettebbé váltak a hús tartósításának módszerei, a pástétomok és szilvás pottage-ok egyre inkább édes, nem sós változatban készültek, utóbbit egyre gyakrabban pudingként emlegették. Bár mindig ünnepi ételnek számított, eredetileg nem a karácsonyhoz, hanem az aratáshoz kötődött; csak az 1830-as években vált egyre inkább karácsonyi étellé, ekkor alakult ki mai formája, a lisztből, gyümölcsökből, cukorból és fűszerekből készült, fagyönggyel díszített kerek sütemény.

Hagyomány

A pudingot hagyományosan az advent első vasárnapját megelőző karácsonyon készítették, azaz 4-5 héttel karácsony előtt. A hagyomány szerint a család minden tagjának, de legalábbis minden gyereknek meg kellett kavarnia a tésztát, és közben kívánnia valamit. Hagyomány volt az is, hogy a tésztába kis ezüst pénzérméket helyeztek, melyeket megtarthatott az, aki megtalálta. Többnyire három- vagy hatpennys érme volt. Az érme gazdagságot hozott az eljövendő évben. Bár közismert volt, hogy a pudingban érme lehet, sokan kitörték benne a fogukat, az is előfordult, hogy lenyelték az érmét.

A hagyomány az ezüstpennyk eltűnésével visszaszorult, mivel más érmékről úgy tartották, tönkreteheti a süteményt, és féltek attól is, hogy fulladást okozhatnak. Egy időben más jelképeket is belesütöttek, például szerencsehozó csontocskát, ezüstgyűszűt (a takarékosság jelképe) vagy kis horgonyt (a biztonság szimbóluma). Az edényből a tálcára fordított, fagyöngyágacskával díszített, brandyvel leöntött és meggyújtott pudingot hagyományosan tapssal köszöntik az asztalnál. A nagyobb hatás érdekében gyakran lekapcsolják a világítást, mikor a lilás lángok fénykörébe vont puding megérkezik a szobába.

Recept

A hozzávalók nagyobb darabjait, például az aszaltszilvát, kisebb darabokra vagdossuk, aztán miden alkotóelemet jó alaposan összegyúrunk, összedolgozunk. Kivajazunk egy tűzálló, formás tálat, beletesszük a masszát, majd sütőpapírral, és még egy konyharuhával is befedve 24 órán át hűtjük. Másnap a sütőben - gőz fölött - közepes lángon, kb. 140 fokon megsütjük. Sütési idő 3 óra.