A belső lakosztályok a Boldogság Kapuja mögött helyezkedtek el és ezek egyik részén volt a szultáni női lakosztály, a hárem-i hümajun. Ide egyetlen külföldi sem léphetett be, Thomas Dallamnak mégis sikerült. Egy októberi napon sikerült megtekintenie a szultán termeit, aranyait, ezüstjeit, a trónszékét. A kísérője sok olyan dolgot megmutatott neki, amit más külföldi még sohasem látott. A kísérője átkísérte egy kis négyszögletes, márvánnyal kövezett udvaron, majd azt mondta Dallamnak, hogy menjen a fal rácsához. Neki nem volt szabad odamennie, így az orgonakészítő egyedül lépett a rácshoz.

Mikor odaért a vastag fal rácsához, megfigyelte, hogy az igen erős vasból készült. A rácson túl pedig látott egy másik udvart, ahol a szultán ágyasai vagy harmincan, labdával játszottak. Így írta le a látványt:

„Előbb legényeknek véltem őket, de látván hátukra omló hosszú fürtjeiket, mik alant apró gyöngyökkel és más ékekkel voltak összefogva, valamint egyéb nyilvánvaló jeleket, akkor már gondoltam, hogy fehérnépek, mégpedig igencsak bájosak. Fejük tetejét csupán kis aranyszín sapka födte, nyakukban sem volt más ékesség gyöngyfüzérnél, kebelükre függő ékkőnél, azonképp a fülükben is ékkövek függtek. Kabátkájuk, mely hasonlatos a katonák mentéjéhez, egyiküknek volt veres szaténből, másiknak kékből meg más színekből, övük pedig ellenkező színekből; finom pamutszövetből való kis nadrágocskájuk fehér volt, mint a patyolat, és könnyű, mint a pihe, úgyhogy láttam mögötte combjukat; e nadrágocska a térdükig ért. Néhányuk finom szattyánból való csizmácskát viselt, másoknak lába szára mezítelen maradt; ezeknek bokáján arany lábperec, lábukon négy vagy öt hüvelyk magos bársonycipőcske volt.”

Az orgonakészítő olyan sokáig rajtuk felejtette a szemét, hogy a kiérője igazán nagyon haragossá vált. Arcát elfintorította és toppantott, úgy jelezte, hogy menjen már, amit Dallam vonakodva hajtott végre, mert igencsak kedvére való volt a látvány, amit ott látott. A Boldogság Kapuján túl volt a harmadik és a negyedik udvar, és néhány mellékudvar és épületcsoport.

Forrás: Bernard Lewis: Istambul és az oszmán civilizáció