Tévelygések – Mozi

Írta: George Cooper 2017. november 27., hétfő 10:02
Értékelés:
(0 szavazat)

- Jön beljebb, jön beljebb! – invitált a hónaljamig érő kínai hölgy a lehetséges vevőknek kijáró udvarias, tartózkodó mosollyal, miközben olyan intenzíven kerülte a szemkontaktust, hogy lényegében az utca túloldalához beszélt. Biccentettem, és lassan, megfontoltan beléptem a félig kitárt ajtón.

Óvatosan körülkémleltem a zsúfolt sorokban egymás mellé akasztott ruhák és egyéb csillogó-villogó csecsebecsék fölött. Minden olyan aprónak tűnt, mintha a távol-keleti tulajdonos a saját méretéhez zsugorította volna a teret.
Mintha odakint a főtér is megaszalódott volna, ahol hajdan a megszállók által a felszabadulásról elnevezett ünnep emlékműve állt. Bármily hihetetlennek látszott most, fél gyermekkoromat töltöttem ebben a jelentéktelenné vénült, lapos tetős épületben, melynek hatalmas ablaktáblái a ráncos, öreg országút felé ásítottak, ahol egykor a kelet-nyugati átmenő teherforgalom dübörgött naphosszat. Persze emléktáblát nem vártam. Bár jólesett volna.
E falak közt szívta magába a kultúrát nemzetünk aranytollú géniusza. Akkortájt, mikor nyaranta félárbocra eresztett térdzokniban jártam kisebb-nagyobb sebekkel borítva, és estére a rövidnadrág és a trikó is besötétedett rajtam az utca porától.
Amikor még az volt kiírva hatalmas betűkkel az épület homlokzatára: Béke Filmszínház.
Amikor a reklámok helyett Filmhíradó szórakoztatta a nagyérdeműt, és adott időt a mozigépésznek, hogy megtalálja és befűzze a vetítőgépbe a megfelelő tekercset.

Egy fiatal eladó lány érdeklődve nézte bambulásomat, és öklömnyi gömböt fújt a rágójából. Valamikor én is tudtam hasonlót, csak a leeresztésével voltak gondjaim. De gondos tisztogatással az utolsó darabkát is el lehetett távolítani az arcomról. Ezek a mai rágók már nem is pukkannak, állapítottam meg, miután a lufi leeresztett, és a lány sűrű nyelvcsapásokkal ismét magába gyűjtötte az alapanyagot. Félrekaptam a fejem, mielőtt zavarba jöttem volna, és majdnem lefejeltem a fémpolcot, ahol a DVD-k sorakoztak színes összevisszaságban. Filmek! Lendületesen megforgattam az állványt. Nem forgott, viszont még sikerült elkapnom, mielőtt elborult volna.
Dobogó szívvel, és egyre vörösebb arccal kezdtem mustrálni a felhozatalt. Az egyik borítón egy morcos, szakállas mackó álmos tekintete, és egy soha fel nem nőtt, huncut kölyök tengerkék szempárja meredt rám. De hiszen ez Bud Spencer és Terence Hill! Ezt a filmet, ahol az én két hősöm dühbe jött (különben), legalább hússzor láttam! Ilyen kiváltság csak a mozi pénztáros néni unokájának adatott meg.

Persze akkoriban még más volt a mozi. Senki sem hallott a 3D-ről, a kettő is nagyon kielégítőnek tűnt. Cola helyett Jaffát ittunk, popcorn helyett pedig jöhetett a szotyi. Ez utóbbi sokkal praktikusabb volt, mint a pattogatott kukorica, mert kényelmesen elfért a nézők zsebében, akik nyugodt szívvel ropogtatták film közben, és a csíkos héjakat kulturáltan szerteköpködhették izgalmukban. A légkondicionálót kiválóan pótolta a huzat, bár tény, hogy nyaranta a felforrósodott lapos tető alatt igen hamar szagos és terebélyes szaunává tudott változni a nézőtér.
A fából készült széksorok egyfolytában nyikorogtak, mint egy szélmalom a viharban, és az élvezetet csak fokozta a műbőr bevonat, mely kiváló tapadást biztosított az átizzadt altesteknek. A mozijegyek ára a vetítő vászonhoz közeli soroktól emelkedett, így a kultúrára éhes, de szegényebb sorsú látogatók nyakatekert pózokban voltak kénytelen követni a szélesvásznú látványt.

Akkoriban a filmek nagy részét nem szinkronizálták, és az első sorokban ülők általában nehezen boldogultak a gyorsan felvetített magyar szöveg dekódolásával. A megoldás kézenfekvő volt – a jelenlévők közül egy tapasztaltabb betűvető hangosan, nagyjából 70%-os találati aránnyal narrálta a történteket. De legalább az ujjával nem követte, hol jár.
A szocialista etikának hála, viszonylag ritkán voltam kitiltva a nézőtérről, de ha mégis becsúszott valami szexuális jellegű, vagy véresebbnek tűnő esemény a történetbe, a hideg előtérben virrasztottam végig a műsort. Miközben az esedékes kötelező olvasmánnyal próbáltam fenntartani lanyhuló figyelmemet, biztos voltam abban, hogy a létező legizgalmasabb film pereg a vásznon, szotyiköpésnyire tőlem.

Furcsa érzés volt a filmvetítések után az üres nézőtéren járkálni. A kiürült szentélyben csak a zarándokok magukkal hozott mocska tanúskodott arról, hogy nemrég itt még réveteg tekintetek bámulták az azóta butára fehéredett hatalmas vásznat.
A hátrahagyott maghéjak alapján filmenként legalább egy mázsa napraforgó vándorolt a nézők emésztőrendszerébe. A hátsó sorokból indulva seperte fel a székek között foszladozó linóleumot nagymamám, aki csekélyke pénzért a takarításból és a filmek logisztikájából is kivette a részét.
Ha épp két vetítés között voltunk, a tisztogatás idejére nyitva hagyott oldalsó ajtókon időnként megpróbált belopózni egy-egy füstös képű kisgyerek, de a nagyi járatos volt a seprűharcban is, így mindig megszabadította a termet a hívatlan vendégektől. Esténként, miután lement az utolsó film szereposztása is, és a celluloid szalag kifutott a gépből, a kerek fémdobozokba zárt élményt biciklin vittük ki az állomásra.
Én a többletsúly szerepét vállaltam magamra, miközben nagymamám a megrakott bringát igyekezett egyensúlyban tartani…

Arra riadtam fel a szendergésből, hogy a lufifújó lány mellettem áll, és azt igyekszik kitalálni, mit bámulok percek óta egy akciós DVD-n.
– Ezt megveszem – mondtam sietve, mire a lány megrántotta a vállát.
Gyorsan a pénztárhoz léptem, fizettem, és távoztam. Vissza sem néztem egykori templomomra, ahol gyermekként pogány istennőket és kétdimenziós bálványokat imádtam. Hazamentem, betettem a DVD-t a lejátszóba, és egy szuszra végignéztem a filmet.
Ültek a poénok, csattantak a pofonok, és a rossz, miután elnyerte méltó büntetését, megjavult, és jóvátette, amit elrontott. Aztán végigmasírozott a képernyőn az összes szereplő, rendező, asszisztens, kaszkadőr, vágó, fodrász, hentes és asztalos névsora, majd a levegőben szétolvadt az ismerős dallam utolsó foszlánya is.
Egy percnyi néma csend után újra a kezembe vettem a DVD tokját. Nahát! Ki gondolta volna, hogy a két főszereplő valódi neve Mario Girotti és Carlo Pedersoli volt? Jót derültem rajta, de nem hibáztattam őket azért, hogy szép, angolosan csengő művésznevet választottak maguknak a siker érdekében. Térültem-fordultam, kerülgettem a számítógépemet, mint macska a forró kását, végül lehuppantam elé. Megnyitottam a regényem kéziratát, és sokáig néztem az első oldalt. Kár, hogy a Bud Spencer és a Terence Hill már foglalt.
Kitöröltem a nevem a cím fölött, és beírtam helyette: George Cooper.

George Cooper regényei az Álomgyár Könyvesboltban is elérhetők! 

A cikk tájékoztató jellegű, a megjelenése pillanatában fennálló aktuális helyzetet tükrözi, ezért az információ felhasználása előtt kérünk, tájékozódj hivatalos forrásból is.

Megjelent: 613 alkalommal Utoljára frissítve: 2017. november 27., hétfő 10:40

Tetszett a cikk? Köszönjük, ha megosztod!

Kultúr

  • 1

Életmód

  • 1

Sors

  • A

    A "szűz királynő" szüzessége

    Erzsébet királynő különleges géneket örökölt. Nem csak uralkodásra, de szüleit tekintve, szerelemre is született, hiszen a világ egyik legizgalmasabb romantikus történetének gyümölcseként kódolva volt a nagy érzelmekre. Apja, VIII. Henrik, anyja Boleyn Anna volt, aki miatt Anglia királya nemcsak saját, de országa hivatalos vallását is Bővebben
  • 1

Kereső

Kövess minket

Videók

Rövid hírek

  • 10 celeb, akiket bizonyos országokból kitiltottak

    A legnehezebb dolog a világon híresnek lenni. A hírességek gyakran még könyveket is írnak, hogy elmondják, milyen nehéz az életük.

    Bővebben
  • Szülei le akarták beszélni a világsztárt, hogy színésznő legyen

    Ha a szüleire hallgat, Margot Robbie (A Wall Street farkasa, Suicide Squad – Az öngyilkos osztag) ma „rendes munkát” végezne,

    Bővebben
  • Golden Globe a #MeToo jegyében

    Az idei Golden Globe ünnepség jóval több volt, mint egy nagyszerű filmes díjátadó a Hollywoodban elterjedt szexuális zaklatási botrány miatt.

    Bővebben
  • Begorombult az Arany Glóbusz-díjas színésznő

    Agresszív lépéseket tesz Emily Blunt (Gideon lánya /Arany Glóbusz/, Az ördög Pradát visel /Arany Glóbus-jelölés/), hogy Hollywoodban a nők ugyanakkora

    Bővebben
  • Ezek Meghan Markle újévi fogadalmai

    Meghan Markle számára 2018 élete egyik legjelentősebb éve lesz. Az amerikai színésznő feleségül megy Harry herceghez, ami által a világ

    Bővebben
  • Matt Damon azt hitte, átverőshow-ban szerepel

    Amikor felkérték Matt Damont a Kicsinyítés című film főszerepére, gyanakodva sandított körül: a kamerákat kereste, mert azt hitte, át akarják

    Bővebben
  • Ezt kívánja a rajongóinak karácsonyra Király Viktor

    A népszerű énekes gőzerővel készül karácsonyi lemezbemutató koncertjére, de sűrű programjában sem feledkezett meg rajongóiról.

    Bővebben
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • Most népszerű

Facebook

Bulvár

  • 1
  • 2
  • 3

Szerelem

  • 1
  • 2
  • 3

Ezotéria

  • 1
  • 2
  • 3

Világ

  • 1
  • 2
  • 3

Gyerek

  • 1
  • 2
  • 3

Könyv

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.