A krimiíró, kinek műveiben a nő nem csupán biodíszlet

Írta: T. R. Salty 2017. november 27., hétfő 10:43
Értékelés:
(0 szavazat)

Zenésznek indult, aztán orvos lett belőle, pszichiáterként belemerült az emberi elme rejtélyeibe, majd elcsábította a gyógyszeripar. Mindig szeretett emberekkel foglalkozni, akár betegek, akár egészségesek. Aztán hirtelen az irodalom közepén találta magát. A civilben dr. Bodnár Gyula néven ténykedő George Cooperrel, a nagysikerű Magánügy és Gyalogút írójával beszélgetünk gyerekkorról, eszmélődésről, koporsókról, zenéről – és leginkább az irodalomról.

Orvosként végeztél, de dolgoztál pszichiáterként, trénerként, orvoslátogatóként. Elég távol van mindez az irodalomtól. Mesélnél arról, mégis hogy jutottál el hozzá, és tényleg igaz, hogy eszmélődésed egyik első meghatározó élménye egy koporsó volt a padláson?

Én még abból a korszakból származom, amikor nem csupán internet nem volt, de összesen egy magyar adó létezett, az is szünetet tartott hétfőnként. Ha kíváncsi vagy, mit műveltek az emberek ezeken a sötét, adásmentes napokon, hallgasd meg Zorán „Hétfő este” című gyönyörű, szerelmes dalát (nevet). Hála a média kíméletes támadásának, no meg annak, hogy egészen nyolc és fél éves koromig sikerült megőriznem egyke státuszomat, elég sokat olvastam. Ráadásul nagymamámnál (tudod: „Mátra alján, falu szélén…”) még TV-készülék sem volt.

Viszont eggyel több koporsó volt a padláson, mint kellett volna…

Szóval igaz.

Hát persze! (nevet) A hátborzongató történet valahol ott kezdődött, hogy dédnagymamám a halála előtt megvette magának a szép, feketére lakkozott, névre szóló fadobozt (ez önmagában is elég morbid), de a sors úgy hozta, hogy nem otthon halt meg szegény. Így a kis mátrai ház egyik sötét, dohos helyiségében ottmaradt a gazdátlan, feketére lakkozott vámpírfekhely, ami idővel eggyel magasabb szintre került. Nekem nem bezárt szobák jutnak eszembe, ha gyermekkorom borzongató élményeiről kell beszámolnom, hanem a kis házikó padlásán sötéten pihenő koporsó. Tényleg elég morbid. Meg lehet szokni (nevet)… Persze, hogy felmerészkedtem a létrán, és hideglelős pillantásokat vetettem a lezárt fadobozra a padlásajtó résein át. Csak egyszer ijedtem meg rettenetesen,

amikor a koporsó fedele félre volt csúszva, és láttam, hogy valaki betakarózva fekszik benne.

Aztán, persze, kiderült, hogy a valóság jóval unalmasabb, mint a képzelet: nagymamám befőtteket dunsztolt, és mi lenne alkalmasabb erre a célra, mint a bélelt koporsó a jó meleg padláson…

Nem semmi! És ez után, ha jól emlékszem, volt valami mellékvágány is a zene világába. Mi a helyzet a vadászkürttel és a belegyömöszölt zoknikkal?

Már az óvodában kiderült, hogy jó hallásom van, így kerültem énektagozatra, és persze hamarosan már hangszert is fogtam a kezemben. Tudod, nincs is hálásabb szomszéd, mint egy tízéves fiú, aki naphosszat ugyanazt a pár ütemet trombitálja fülsiketítő hangerővel egy háromemeletes bérház legfelső szintjén. A sorsnak van némi iróniája (ahogy Morfeusz mondaná), mert úgy rendezte, hogy az alattunk lakó úr lett később az első főnököm. És kiváló memóriája volt… (nevet)

El tudom képzelni…

Négy év trombita után csendesebb hangszerre váltottam, és innentől a bérház lakói is ritkábban költöztek el. Átnyergeltem a vadászkürtre. Tudod, arról az összetekert csővezetékről van szó, aminek a kiszélesedő végébe a zenész bedugja a jobb kezét. Ebbe a tölcsérbe persze minden egyéb hangfogót – sálat, sapkát, kispárnát – bele lehetett gyömöszölni, és a kürtből rögtön visszafojtottabb és mulatságosabb hangok préselődtek ki.

Ebből hogy lett végül is írás, hogyan lett Magánügy?

Az egyetem után kitaláltam, hogy írok egy regényt.

Egyetlen feltételt támasztottam csupán magammal szemben: sikeres legyen.

Igen, valahogy mindenki így kezdi.

Ugye? (nevet) Így talán érthető, hogy nem is haladtam vele. Aztán úgy 20 év múlva egyszer csak kipattant a fejemből a gondolat, hogy befejezem, amit két évtizede elkezdtem. Végül is csak a maradék 390 oldalt kellett megírnom! (nevet) Szereztem egy tömör, de rendkívül hasznos könyvet a regényírásról, és mint egy kezdő szakács, nekiláttam a recept megvalósításának. Az egyik leghasznosabb tanács az volt, hogy ne várjak az ihletre, csak írjak, minél többet. Készítettem is egy szoros időbeosztást, amit aztán ezerszer átírtam. Az ötletekkel nem volt gond – sokat ülök autóban, és ilyenkor remek unaloműző, ha a regény cselekményét gyúrom-dagasztom. Néha persze fogalmam sincs, hogy értem haza, de jól működik nálam a robotpilóta… Szóval, írtam, és egyre jobban közeledtem a kitűzött 600.000 leütéshez. Aztán annyira belejöttem, hogy 720.000-nél fejeztem be.

De miért vicces, Rejtő-szerű krimi? Mert több helyen is olvastam, a műveid olyanok, ahogy Rejtő Jenő írta volna meg, ha ma élne.

Nagyon szeretek nevetni és mulattatni. A céges bulikon is mindig én voltam a vicces fiú. Biztos van ebben genetika és szülői példa is. Emlékszem, apám éjszakánként humoros rajzokat készített a helyi hírharsona hátsó oldalán megjelenő kis színeshez. Emellett megnyerte a Háry János Nagyotmondó Versenyt a saját maga írta stand-up szövegével. Évekig a Ludas Matyi főszerkesztőségének is tagja volt. És persze imádta Rejtő műveit. Gyakran anyámnak is felolvasott belőle, aki kevésbé díjazta, én viszont imádtam, és azóta is szívesen olvasok ilyen könyveket. A minap mesélte egy ismerősöm, hogy a háziorvosánál látott egy lányt, aki várakozás közben

a Gyalogutat olvasta, és szívből kacagott rajta. Azt hiszem, ennél nagyobb dicséretet nem is kaphattam volna.

Rejtővel ellentétben viszont nagyon erős és egyéni női karakterekkel dolgozol, egyikük sem az a megmentésre vágyó nebáncsvirág. Valós figurák ők, vagy teljes egészében a képzeleted művei?

Én az ilyen nőket szeretem. A regényem hősnőit – legyenek akár okosak, bájosak, vagy ízig-végi gonoszak – igazi, hús-vér hölgyekből dolgoztam össze, mint valami virtuális dr. Frankenstein. Írás közben gyakran eszembe jut, mit tenne az adott helyzetben egy talpraesett, önálló nő. Emiatt előfordulhat, hogy a férfiak – akárcsak a való életben - gyakrabban bénáznak a regényemben, mint a szebbik nem képviselői. Rejtővel ellentétben az én hím karaktereim sebezhetőbbek, a nők pedig jóval többek, mint egy gyönyörű díszlet.

Az írás meglehetősen magányos és időt rabló tevékenység. A családod hogy fogadja, ha néha napokra kikapcsolódsz az életükből?

Az első regényem első és utolsó sora között nagyjából 25 év telt el. Ez a tempó nem igazán volt nyomasztó, legfeljebb nekem, amikor láttam az üres oldalak bamba tekintetét… Szép képzavar…! (nevet) A Gyalogút „csak” 3 év alatt született meg, és még ez sem verte ki a biztosítékot otthon. Igyekszem úgy szervezni az életemet, hogy a közös örömök (salsa), legalább akkora súlyt kapjanak benne, mint a magányosak (írás). Mik a további terveid?

Folytatódik Dave Baxley története a Gyalogút után is, vagy esetleg kipróbálnád magad egy-két másik zsánerben?

Egyelőre maradok a humornál, bár valószínűleg nem Dave kalandjaival folytatom a sort, hanem egy régóta dédelgetett regényötlettel,

melyben nagy szerep jut egy pszichiátriai osztálynak.

Persze már peregnek a fejemben a képkockák a Gyalogút folytatásával kapcsolatban is, de türtőztetem magam, és csak vázlatot írok mindarról, ami az eszembe jut. A regényírás jól illik hozzám, mert nem szab határt semmi a mesélési kényszeremnek. Ennek ellenére megpróbálkoztam a novellaírással is, és el is készült pár darab. Ha egyszer összejön belőle egy kötetre való, a Tévelygések (A Mozi című novella itt olvasható) címet kapja majd. Jelenleg inkább kóstolónak tekintem őket, szórakoztató csemegének, ami felüdülést jelenthet a legelfoglaltabb olvasó számára is. Mert sok szerzővel ellentétben én nem magamnak írom a regényeket, hanem azoknak, akiknek mosolyt tudok csalni az arcára.

George Cooper regényei elérhetők az Álomgyár Könyvesboltban is! 

A cikk tájékoztató jellegű, a megjelenése pillanatában fennálló aktuális helyzetet tükrözi, ezért az információ felhasználása előtt kérünk, tájékozódj hivatalos forrásból is.

Megjelent: 343 alkalommal Utoljára frissítve: 2017. november 27., hétfő 13:35

Tetszett a cikk? Köszönjük, ha megosztod!

Kultúr

  • 1

Életmód

  • 1

Sors

  • A

    A "szűz királynő" szüzessége

    Erzsébet királynő különleges géneket örökölt. Nem csak uralkodásra, de szüleit tekintve, szerelemre is született, hiszen a világ egyik legizgalmasabb romantikus történetének gyümölcseként kódolva volt a nagy érzelmekre. Apja, VIII. Henrik, anyja Boleyn Anna volt, aki miatt Anglia királya nemcsak saját, de országa hivatalos vallását is Bővebben
  • 1

Kereső

Kövess minket

Videók

Rövid hírek

  • Álomjárvány terjed a celebek között

    Celebgyerek invázió készül karácsony és újév között az Álomutazó című mesemusicalra. A sztárcsemeték már nagyon várják, de úgy tűnik, egy-két

    Bővebben
  • A franciák cenzúrázták A szürke ötven árnyalatát

    Dühöngenek a francia tévénézők, mert a TF1 csatorna kerek 15 percet kivágott A szürke ötven árnyalatából, természetesen a szexjeleneteket.

    Bővebben
  • Döbbenetes hasonlóság: Ők Elvis Presley unokái!

    Elvis két felnőtt unokája, Riley és Benjamin Keough le sem tagadhatnák, hogy a Király vére csörgedezik ereikben. Ahogy idősödnek a

    Bővebben
  • Testbeszéd- Miért babrálja állandóan a haját Meghan Markle?

    Mindannyunknak vannak félelmei és ehhez köthető “rossz” szokásai. Néhányan a körmüket rágják, míg mások folyton karbatett kézzel állnak. Ami pedig

    Bővebben
  • Király Viktor- alsógatya nélkül nem megy

    Mindig ad borravalót a szálláshelyen, ha csak teheti, a párjával utazik, és az alsógatyát ki nem hagyná a bőröndből Király

    Bővebben
  • Zoltán Erika: "Szeretem, hogy Maminak hívnak!"

    Zoltán Erikát nem kell bemutatni - 1986-ban, mindössze 24 évesen Szerelemre születtem című dalával lett közönségkedvenc az Interpop Fesztiválon, és azóta is

    Bővebben
  • Forró hangulatú bulival búcsúztatta az őszt a Miss Balaton

    Szombat este több száz meghívott bulizott a Miss Balaton Winter Party-n, köztük Epres Panni, Dukai Regina, Iszak Eszti, Dobó Ági,

    Bővebben
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • Most népszerű

Facebook

Bulvár

  • 1
  • 2
  • 3

Szerelem

  • 1
  • 2
  • 3

Ezotéria

  • 1
  • 2
  • 3

Világ

  • 1
  • 2
  • 3

Gyerek

  • 1
  • 2
  • 3

Könyv

  • 1
  • 2
  • 3

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.