Milyen életmódot válasszunk ahhoz, hogy megőrizzük az egészségünket? Valóban le kell mondanunk minden "jóról" ahhoz, hogy elkerüljük a betegségeket? Ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat Szentesi Éva író, Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Steiner Kristóf gasztroblogger és Verrasztó Dávid Európa-bajnok úszó a Cécile "Prevenció, avagy életmódok változásai" című pódiumbeszélgetésen.

Az ünnepi időszak alatti készülődés miatt mintha felgyorsulna az idő december utolsó napjaira. Az egyedülállók ilyenkor még felfokozottabban élik meg a mindennapokat, mert jó lenne nem csak a családdal, de a hozzájuk illő társsal is együtt ünnepelni.

A nagy nap bizony igazán nagy feladat is egyben. De csak akkor, ha így tekintesz rá. 

Folytatván a korábbi harisnyás cikket, most ruhatippekkel látunk el titeket.

Sok negyven feletti egyedülálló érzi úgy, hogy nehezebb számára az ismerkedés, a randizás, hiszen régen kijött már a gyakorlatból és egyébként is, ez a fiatalabbak „sportja”. A randizást mumusként kezelik, akár egy hosszabb kapcsolat után állnak, akár a szingli létből nem tudnak tartósan kilépni. Egyszerre tartanak tőle, de ugyanakkor hajtja is őket a kíváncsiság, és az igény egy párkapcsolatra.

Túl vagyunk az első randin, bemutattak bennünket a szülőknek, együtt jártunk pár évig, túléltük az esküvőt, sajnos vége a nászútnak is, már nem remeg a gyomrunk, ha meglátjuk a másikat, és a tenyerünk sem izzad a mérhetetlen szerelemtől, szóval kezdődnek az unalmas, szürke hétköznapok. Mint minden családban. Kivéve, ha gyerekünk születik, mert akkor nincs időnk a szürke hétköznapokon gondolkodni, minden percünk be lesz osztva, és inkább azon kesergünk, hogy két éve egy filmet nem tudtunk megnézni, még a tévében sem, mert a gyerektől nem lehet, este pedig olyan fáradtak vagyunk, hogy elalszunk a legádázabb horrorfilmen is.

A házasságkötés nagy, ünnepélyes esemény, ahol két ember, jó esetben egy férfi és egy nő, megfogadják, hogy örökkön-örökké… satöbbi. Aki már volt esküvőn, az ismeri nagyjából, hogy mire megy ki a játék, nagyrészt arra, hogy a két delikvens ország-világ előtt hivatalossá tegye azt, amit eddig is mindenki tudott, csak épp nem volt róla állam által elismert bizonyítvány. A szerelemről. No, de félre az iróniával, szép dolog a megpecsételés, a kinyilatkoztatás, aztán amikor jön a baba, az még nagyobb öröm, pecsét, összetartó erő… vagy nem?